A felnőtt emberek szexuális lények, és joguk van az információhoz, az oktatáshoz és a szolgáltatásokhoz, amelyek segítik a legtöbb intim kapcsolatukat. A szexről való beszélgetés elég nehéz lehet a partnerek között, főleg, ha fiatalabb, mint te.
A szex megbeszélése orvosunkkal, rutinnak kellene számítson
Ha a „szexi”-t kivesszük a szexből, akkor az része a fizikai felnőttkori egészségi állapotnak éppúgy, mint az alvás, a testmozgás vagy az étkezés – amelyek mindegyike pozitív vagy negatív hatással lehet a jólétre. A krónikus betegség vagy fogyatékosság különféle kapcsolati kihívásokat jelenthet, és tudjuk, hogy a magány vagy a szexualitás kifejezésének képtelensége negatív hatással lehet az életére.
Tehát a szexuális megbeszélésnek orvosunkkal olyan rutinszerűnek kellene lennie, mint a stressz-szintünk megvitatása. Csak ez nem így van.
Sajnos nem található sok információ a „hogyan beszéljünk szexuális dolgokról a páciensekkel”, mivel nagyon ritka ez a téma és kevés kutatás zajlik róla, a páciensek nem szeretnek beszélni róla, mint ahogy a krónikus betegségekről, fogyatékosságról, az öregedésről és hasonló dolgokról.
A szexuális kérdések megosztása az egészségügyi szakemberekkel azzal a lehetőséggel járhat, feltárja milyen ostobák, tudatlanok vagyunk. Még ennél is rosszabb, ha bármi mást mondunk a szexről, az képes lehet megbotránkoztatni vagy megzavarni azokat, akikkel ezeket megbeszéljük.
A partnerrel történő beszélgetés a szexről szintén nehéz lehet
A szexről való beszélgetés egy partnerrel kiszolgáltathat minket a sérülékenységnek, az elutasításnak és a zavartságnak. Tudósok úgy találták, hogy a szexuális dolgok megbeszélését követő félelem a negatív reakciótól, visszatartás vált ki. Az emberek elfogadhatóbbnak találták, hogy hallgassanak, vagy akár piszkos beszélgetéseket folytassanak, mint utasításokat adni vagy megosztani a titkos vágyakat vagy preferenciáinkat.
Miért nem kérdeznek a klinikusok a szexről?
Egyes orvosok úgy vélik, hogy a betegek nem szívesen hoznak fel szexuális nehézségeket, mert aggódnak attól, hogy megítélik őket, vagy félelemüket figyelmen kívül hagyják. Ezzel szemben a klinikusok aggódnak amiatt, hogy a szexuális dolgok felhozatala megbotránkoztatja a beteget.
Az sem segít, hogy 75%-ban a családgyógyászok betegségeket találtak pácienseiknél. (1998 végzett kísérlet 212 páciensen – tényleg nincs sok kutatás ezen a téren). Úgy találták, hogy adott végzettséggel és gyakorlattal az orvosok képesek megfelelő segítséget nyújtani ezekre a problémákra.
Tehát, mennyi képzést kapnak a szakemberek a szexuális problémák megvitatására a betegekkel? Nem sokat, 3000 órányi orvosi iskolából 10 órát. A legtöbb pedig a szexualitás biológiájára és fiziológiájára összpontosít.
Egy 2013-as tanulmány kimutatta, hogy míg a reproduktív élettan, a fogamzásgátlás és a szexuális úton terjedő fertőzések tanítva vannak, sok iskola kevés figyelmet szentel a szexuális funkciónak, díszfunkciónak és a szexuális kisebbségi csoportoknak, és arra a következtetésre jutott, hogy az orvosok többségé csak kis elképzeléssel indulnak, ebben a témában.
Szerencsére van egy tanulmány, amely megvizsgálja, hogy a klinikusok miért nem kérdeznek a szexel kapcsolatban. Ez megvizsgálta az egészségügyi szakemberek évtizedes tapasztalatait a szexualitás megbeszéléséről a páciensekkel, és megállapította, hogy a háziorvosok elkerülik a pro-aktív vitát, mert félnek „megpiszkálni a darázsfészket”, félnek az időbeli korlátoktól, a tudás és a képzés hiányától és itt van a bántalmazástól való félelem is. A nemek, az etnikum, az intellektuális képesség, a szexuális preferencia és a szolgáltatást igénybe vevő életkora volt a leginkább megjelölt.
Szex és különleges egészségügyi kondíciók – tud segíteni a kutatás?
Van egy kis tanulmány, amely összehasonlítja a szívbetegek és az egészségügyi szolgáltatók kommunikációját a szexuális kérdésekkel kapcsolatban. A betegek arról számoltak be, hogy a szexet ritkán vitatták meg, de hogy szerették volna a lehetőségét. A páciensek 70 százaléka arról számolt be, hogy nem foglalkoznak az orvosok a szexekkel, míg a rehabilitációs szakemberek 61 százaléka azt mondta, hogy a szexuális problémákat nem megfelelően kezelik. Tehát, noha rendelkezünk olyan hasznos iránymutatásokkal, amelyek szerint a szívinfarktus után a szexuális aktivitással kapcsolatos tanácsadásra és megnyugtatásra van szükségünk, úgy tűnik, hogy ez nem történik meg a gyakorlatban.
Mi a helyzet azokkal az emberekkel, akik nincsenek rosszul, de csípő fájdalmaik vagy egyéb gondjaik vannak? Vajon a klinikusuk megkérdezik, hogy a csípő funkció befolyásolja-e a szexuális képességét? Bizony nem. Szisztematikusan átnéztek 45 éves szakirodalmat a teljes csípő artroplasztika szexuális aktivitásra gyakorolt hatásáról. Megvizsgálták a különbségeket a páciens és a sebész perspektívái között, a szexuális képességek javulását és a férfiak és nők közötti különbségeket. Megállapították, hogy a műtét előtt a betegek 76% -a azonosította a csípőgyulladást, mint a szexuális problémák elsődleges okát. Műtétek után, a betegek 44% -a jelentette a szexuális elégedettség javulását. A sebészek 86% -a ritkán vagy soha nem beszél a betegekkel a szexuális tevékenységekről.
Az idősebb emberek is szeretnének szexet
Az ízületi gyulladás egyre nagyobb kérdéssé válik több ember számára, mivel idősödő társadalmunk van, de az idősekről és szexualitásukról bizonyítékokat szerezni valóban kihívás.
Mind az egészségügyi problémák, mind a gyógyszerek befolyásolhatják a szexuális élvezetet és a teljesítményt, és létfontosságú, hogy ne készítsenek korán feltevéseket az emberek szexuális kifejeződéséről.
Az időskorúak egészségügyi kihívásai olyan gyakorlati és etikai kérdéseket vethetnek fel, amelyek szükségessé tehetik az egészségügyi szolgáltatók támogatását. Például, mi történik, ha a partnernek dementiája van? Nem lehet kideríteni, hogy képesek-e hozzájárulni a szexuális kapcsolatokhoz. Vagy, hogy rendelkeznek-e a szabadsággal és a képességgel, hogy ezt a döntést meghozhassák.
A lakó környezetben a személyzet hajlamos a lakosság szexuális kifejezésére „problémás” viselkedésként tekinteni. A szisztematikus áttekintés során védelmi gondossági paradigmát találtak, és a lakos perspektívája elveszett.
A klinikusok szinte egyetemesen elismerik, hogy több információra, támogatásra és képzésre van szükségük ahhoz, hogy jó szexuális előzményeket állíthassanak fel ahhoz, hogy a beteg kényelmesebb érezze magát egy potenciálisan kínos kérdés megvitatására. Vannak szervezetek, melyek tanácsot adnak a szexuális előzményekről és a betegek és szakemberek tájékoztatásának módjáról. Írd le a saját szavaiddal kérdéseidet, nem kell orvosi terminológiát alkalmazni. Ha mégis nehéz kimondani, van rá lehetőség, hogy leírod őket egy papírra és oda adod az orvosnak. Egy sérülékeny test és a szexuális élet kezelése sok munkát vonhat maga után – olyan problémákkal foglalkozik, mint a fájdalom, inkontinencia, fáradtság és mozgékonyság, de a betegeknek készségre van szükségük ahhoz, hogy felfedhessék, hogy szexuális aggodalmaik vannak, lehetőleg még a konzultáció elején.
A betegség és a szex tabu, melyekről sok ember – fogyatékkal élő vagy sem – nehezen tud beszélni. A jó ellátás nem tagadhatja meg az emberek szexuális örömét, vágyait vagy gyakorlatait.
Túlnyomórészt a nagynak tűnő problémáknak egyszerű megoldásai lehetnek – csak kérdezz! Például egy orvos betegminta-csomagot adott egy páciensnek, ami síkosítót tartalmazott amely receptre kapható. Pár nappal később ez volt a páciens reakciója: „Csodás kezelést adott nekem, ami megváltoztatta a szexuális életemet.”
A szex megvitatásának gondolata sokkal félelmetesebb, mint valójában, és csak nagyon ritkán fordulnak elő azok a reakciók, amelyektől félünk. Itt az ideje, hogy mindannyian beszéljünk ezekről a dolgokról.
